A Miskolctól alig ötven kilométerre fekvő Tokaj-hegyaljai borvidék világörökséggé nyilvánított része összesen 27 települést foglal magába. A terület a világ első zárt borvidéke volt, 1737-ben született meg az a királyi rendelet, mely felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a „tokaj bor” előállításához alkalmas szőlő termelhető. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezredes egysége indokolta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002-ben a tokaji történelmi borvidéket világörökségi területté nyilvánította kultúrtáj kategóriában – azaz olyan terület, amely az ember és a természet kölcsönhatása révén alakult ki.

A borvidék legkiemelkedőbb termelőhelyei, Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya képezik a világörökségi terület magját, illetve Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi pince, a hercegkúti pincesor, valamint Tolcsván a történelmi pincesor, az Oremus pincéi, valamint a Tokaj Kereskedőház Bormúzeuma. A borvidék többi települése a világörökségre vonatkozó UNESCO-konvenció szerint „védőzónát” képez a világörökségi magtelepülések körül.

Tokaj és környéke

Tokaj páratlan természeti környezetben épült középkori eredetű kisváros a Tisza és a Bodrog találkozásánál, a Nagy-Kopasz-hegy lábánál. A közel ötezer lakosú település hazánk legkiválóbb fehérborát termelő tájegységének központja, a „borok királyának”, a „királyok borának” a városa, a borvidék központja és kapuja egyben, hiszen a Nyíregyháza felől érkezők itt lépnek be a térségbe a 38-as főúton. Ugyanakkor a Miskolc felől érkezők is gyakorta ide térnek be először a 37-es főútról letérve, a Budapest és Nyíregyháza közötti InterCity járatok pedig megállnak a városban, tehát a budapesti vendégek számára is Tokaj jelenti a borvidékkel való első találkozást. A kisvárost vonzó természeti környezetéért, ódon hangulatú, zeg-zugos utcáiért, patinás épületeiért, de mindenekelőtt világhírű boráért tízezrek keresik fel az esztendő minden szakában.

 

Rátkát az 1200-as években említik először az oklevelek, azonban később elnéptelenedett. A 18. század – ban betelepült németek egymás közötti házasodása, az etnikai-nyelvi összetartozás tudata, a hasonló szokások és értékrendek zárt közösséggé formálták a település lakosságát. Ma a Tokaji Történelmi Borvidék legfontosabb német nemzetiségi települése. Mezőzomboron ma a Disznókő Szőlőbirtok, Szegiben pedig a kaolinbánya jelenti a turisztikai vonzerőt. Bodrogkisfaludon ma tájház működik, ahol 19. századi használati tárgyak, a mezőgazdaság, kert- és szőlőművelés, valamint állattenyésztés eszközei tekinthetők meg.

Tokaj-hegyalja legjellegzetesebb építményei a pincék. A térségben két alaptípusú pince terjedt el, az ásott és a lyukpince. Az előbbi a ház alatt lévő, azzal megegyező alaprajzú boltozott tér volt, a ház tornácáról lehetett megközelíteni. A lyukpince nem kapcsolódott közvetlenül az épülethez, a föld felszíne felett csak egy kőből rakott kapuépítmény jelent meg áttört kialakítású fa- vagy acélajtóval. A borvidék pincéinek 80-85%-a ilyen eljárással készült. A legértékesebb pincetípus az évszázadok során az egymás közelében lévő egyszeri lyukpincék össze – kapcsolásából létrejött pincelabirintus.

Legismertebb Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, amely 27 pince vízszintes és függőleges összekapcsolásából jött létre, s amelynek 4 szintje 13 000 gönci és szerednyei hordó befogadására képes.

Sárospatakon a Rákóczi pince Tokaj-hegyalja legnagyobb pincéje, járatai egy kilométert tesznek ki. A pince története a 16. századig nyúlik vissza, jelenlegi hosszát 1776-1791 között érte el. A pince történelmi nevezetessége a Rákóczi szalonnasütő. Hasonlóképpen alakult ki Tolcsván az Oremus pincelabirintusa. Az eredetileg kisebb családi pincéket a 19. század végén, a 20. század elején vágták egybe. A Tokaj Kereskedőház Bormúzeumának négy ága van, amelyben jelenleg több ezer palack muzeális bort tárolnak, illetve 999 gönci hordóban érik a muzeálisnak kijelölt bor.

Hercegkút település története a 18. század derekáig nyúlik vissza. A településen minden házhoz tartozott a pincesoron egy pince, amelyet a házzal együtt adtak-vettek évszázadokon keresztül. A Gomboshegyi és Kőporosi pincesor egységes kinézetével egyedül- álló látványosság a borvidéken.

Szöveg: Nagy Júlia
Kiadja: Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány a Tokaj Világörökség Egyesület együttműködésével (PDF)